Szelídvízország

Víz - természet - társadalom a Kárpát-medencében A www.szelidvizorszag.hu honlap interaktív felülete Széljegyzetelő: Ungvári Gábor

Friss bejegyzések

Hogyan alakult ki a rekord árhullám?

2013.09.18. 10:11 unggor

Na végre vannak számok az árvízről, amiből mindenki le tudja magának vonni a következtetést, hogy lehet-e hasonló árvízre számítani, vagy sem.

A hosszú nevű Duna konferencián, amit az szeptember 11-12.-én tartottak az MTA-n elhangzott egy előadás Horváth Áron és Csík Zsolt (OMSZ-OVF) jóvoltából a 2013-as dunai árvíz kialakulásának körülményeiről. Az előadás letölthető az alábbi címről.

(4_2_HMS_OVF_Horvath_Csik.pdf) Ide csak a szerintem leglényegesebbet a 29. ábrát másoltam ki.

Duna hullam osszetetel 2013 junius 3.jpgAz ábra azt szemlélteti, hogy hogyan épül fel az árhullám, mennyi víz és honnan érkezik a Duna medrébe. Látható, hogy az árhullám döntő része az Innről érkezett, ennek a maximuma június 3.-án 6300 m3/s-volt, emellett szinte elveszik a Traun 1500 m3/s-os maximuma. A Felső-Dunáról is "csak" 3500 m3/s érkezett. Ami lényeges az árhullám felépülése szempontjából a különböző mellékfolyókon érkező hullámok összetalálkozása. Nagy szerencse volt, hogy a Felső-Dunáról érkező hullám kis késéssel futott rá az Innről alázúduló főhullámnak, ettől van a hasa a hullámnak. A Traun viszont egy kicsivel beelőzött. Mindez +/- 1-2 nap különbséget jelent. (A történés végigpörgethető az előadásban a 15. diától).

Emellett a helyzetet nem súlyosbította a Morva, a Vág, a Garam és az Ipoly sem, minimálisan növekedett csak a lefolyásuk a kritikus időszakban.

A meteorológiai kiváltó ok egy visszahajló ciklon volt, az előadásban erről is vannak érdekes képek. Elgondolkodtató, hogy a 2002-es szintén kiugró nagyságú árvíz kiváltó oka egy igen hasonló légköri jelenség volt.

A lényeg: kedvezőtlen esetben ez az árhullám is lehetett volna egy kicsivel nagyobb, és nincs kizárva, hogy hasonló jelenségek akár kedvezőtlenebb együttállás mellett történnek meg a jövőben. Nem tekinthetünk el a rákészüléstől.

A konferencia teljes neve a rend kedvéért: Joint Stakeholder Conference, Transboundary water issues in a macro-regional context: the Danube basin, 11-12 September 2013

Az előadás : Horváth Ákos - Csík András, Meteorological and hydrological antecedents and forecasts of Danube flood 2013, 2013.09.12 Budapest, MTA

Szólj hozzá!

Az ár(víz) menti ki Kelet-Németországot a „slamasztikából”

2013.07.03. 21:28 unggor

Vajon mit gondoljunk, ha ilyet olvasunk, ráadásul komolynak modott német agytröszttől egy komolynak gondolt hazai portálon?

Szomorodjunk el.

A jólét és a GDP összemosását számos kritika illette már. A cikk egy kiváló példa arra, hogy miért. A helyreállítás (kényszerűen) megnövelte a gazdasági aktivitás, amúgy pangó szintjét és szép GDP növekedést eredményezett a 2002-es árvíz után. És ezt várják most is. Na de ettől a jólét nem fog nőni. Csak a cikkben felsorolt pusztulást pótolja. Lehet, hogy modernebb lesz az újjáépített raktár, na de mégis csak egy raktára lesz a cégnek nem három, pedig ez idén már a második lesz, amit 2002 óta felépítenek az első elpusztult helyett. Nem beszélve az árukészletekről, abból is csak egy raktárnyi lesz, nem pedig három, hiába termelte azt meg valaki és növelte a GDP-t, ha elpusztult.

Az igaz, hogy az árvíz, az egyébként beosztással működő német gazdaságban olyan tartalékokat aktivált, amit egyébként nem terveztek felhasználni. Még néhány hasonló árvíz és akkora gazdasági növekedés lesz, hogy belerokkannak. Ennyit arról, ha túlmisztifikálunk egy indikátort.

Úgyhogy én nem örvendeznék azon, hogy nálunk is megadatott a lehetőség, hogy ilyen okból feldüböröghessen a gazdaság. Viszont az igaz, hogy a német újjáépítés még hozhat kereslet növekedést itthon. Ha minket nem visz el a víz, mert nekünk nincs NSZK-s nagybácsink, hogy újjáépítsen benünket. Jobb lesz felkészülni és a jólétre koncentrálni a GDP növekedés helyett.

ui: az utolsó két válasz viszont nagyon hasznos: miért nem javul a volt-NDK relatív pozíciója az ország többi részéhez képest? - Konkúzió: Nincs más út, mint az innovováció és a saját tőke hasznosítása.

http://www.privatvagyonkezeles.hu/alapblog/37-zentuccio/3327-az-arviz-menti-ki-kelet-nemetorszagot-a-slamasztikabol

Szólj hozzá!

Budapest lépéskényszerben

2013.06.23. 17:56 unggor

A legutóbbi árvíz új korszakot nyitott Budapest életében – de ezt még nem ismertük fel. Az rendben van, ha az árvízvédelem idején a homokzsákokkal foglalkozunk, s nem a következtetések levonásával. De az már lesz rendben, hogy az árvíz lefolyásával maga az árvíz-védelelem is kikopik a közbeszédből. Ugyanis újra jön majd árvíz. A mikor persze kérdéses, de ne kergessük magunkat illúziókba.

 

Az első felismerés, amellyel szembe kell néznünk, hogy a rakpart, mint védmű elérte a kapacitásai határát. Építésekor, jó 150 évvel ezelőtt előretekintettek, hogy milyen vízszint-ingadozást érdemes feltételezni. A szakmai teljesítmény minőségét dícséri, hogy másfél évszázadra megfelelő megoldást alkottak..

A mostani tetőző vízszintet, szemben a korábbi évekkel, már nem a rakpart fala, hanem a kőkorlát tartotta távol a várostól. A kőkorlát, ami üldögélésre tökéletes, de igazából dísz. Még a kőkorlát magasságának is van tartaléka, de a rekord árvíz előtti tartalék idén lefeleződött.

A kőkorlát után már semmi nem védi a Bem József rakpartot, a Dunával párhuzamos, az elmúlt másfél évszázad alatt teljesen biztonságosnak hitt területeket. A Víziváros így tényleg vízi várossá válhat.

A probléma adott. A statisztikák az előretekintésben nem sokat segítenek. Az elmúlt tíz év egymásra licitáló rekord árvizei másról szólnak, mint az az időszak, amiből a statisztikák számolódnak. És, bár lehetnek várakozásaink a hasonló árvizek előfordulási gyakoriságáról. A jelenlegit meghaladó árvíz kialakulása bekerült azok közé az események közé, amire fel kell készülni.

A lenti kép nem illusztráció, hanem maga a valóság, amely 2013 júnuis 9.-én, a tetőzés estéjén készült Budapesten, a Bem rakparton.

 

SAM_0689 másolata.JPG

A második felismerés, hogy Budapest szűk keresztmetszetté vált. Máshol még csak-csak emelkedhet az árvíz csúcs-szintje, itt már nem. A folyó szélesítése nem jöhet szóba. Budapesten erre nincs hely. Lehet védművet emelni, de az nagyon drága, rontja a városképet, meg élhetetlenné teszi a legszebb részek egyikét, a Duna-partot.

Nem a trükkös gátkonstrukciókon, kellene a fejünket törni.

A jelenlegi budapesti védművek kapacitásán felüli vízmennyiség helyét a Budapest feletti folyószakasz mentén kell megtalálni. Ez egy kemény helyzet, mert érintetlen terület nincs, minden egyes négyzetméter valaki számára értéket, jövedelemforrást jelent, amelyet megzavar, ellehetetlenít az az eshetőség, hogy az árvíz egy kis darabkájának helyet adjon, de az elöntésből származó kár különbsége Budapest belvárosa és pl egy szántóföld között van akkora, hogy pusztán közgazdasági alapon egyességre lehessen róla jutni. Számosak a mérnöki kérdések is, de többlet helyet (akár a beruházások számára is) ma már csak megállapodások, társadalmi alkuk létrehozása árán lehet találni.


Ebben a felvetésben szánt-szándékkal nem beszéltünk a probléma összes többi rétegéről. Nem azért mert nem fontosak, hanem azért, mert ez az árvíz közgazdasági szempontból teremtett új helyzetet a Duna menti árterek használatának kérdésében. És ez az, ami új kontextusba fogja helyezni pl a folyó ökológiai kérdéseihez való viszonyunkat is.

A feladat adott, és ha fel akarunk nőni azokhoz, akik a 2013 június 9.-éig kiválóan megfelelt rendszer létrehozták, akkor olyan rendszert kell alkotnunk, ami másfél-száz évet meghaladó léptékben szolgál majd megoldásul. 

Köszönet Zozinak a képért

Szólj hozzá!

Címkék: árvíz Budapest Duna

Átvágás a Hátságon

2010.09.20. 23:02 unggor

A Homokhátság problémája azért kilátástalan, mert nincs rálátásunk a probléma természetére.

Egy gondolatkísérlet: Képzeljük magunk elé egy keresztmetszeti ábrát: egy trapézt, ami a földön áll, és a két alsó sarka mellett egy-egy mélyedés van. A trapéz felülről nyitott, bele lehet önteni vizet, ami a trapéz két alsó sarkánál kicsepeg a mélyedésekbe. A ki és bejutó vízmennyiség aránya fogja beállítani a víz szintjét a trapéz belsejében. A képet kicsit bonyolítja, hogy ha nő a vízszint, akkor a kicsepegés mértéke is növekszik, de így is nyilvánvaló, hogy az alsó kifolyás mértékének ismeretében ki lehet számolni, hogy milyen gyakran és milyen mennyiségű vízzel kellene megöntözni a trapéz tetejét ahhoz, hogy a vízszint egyfolytában a trapéz felső élének közelében maradjon.

De mi van akkor, ha az ütemezhető öntözés helyett véletlen időközökben véletlen mennyiségű csapadék hull a trapézra? Hogyan lehetne a vízszintet mégiscsak stabilan megtartani? Pl úgy hogy egy szivacsot helyezünk a trapézra, a szivacs pufferként viselkedik, időnként meg-meg szívja magát, de eközben szép lassan, egyenletesen csepegteti a vizet a lefelé, azaz kiegyenlítő funkcióval bír, szabályozza a lefelé áramlást és ezzel őrzi a vízszintet a trapéz felső éle közelében..

Mi történik, ha a szivacsot felülről lassan elmorzsoljuk és közben a felső rétegébe vízkivezető csatornácskákat mélyítünk? A csatornácskák miatt a trapézra eső víz hamarabb lefolyik a trapéz oldalán minthogy beszivárogna így egyre kisebb hányada szívódik fel a szivacsba, aminek ráadásul a térfogata is le csökkent, összességében csökken a szivacsból lefelé szivárgó mennyiség. Vagyis csökken a szivacs képessége, hogy folyamatosan táplálja vízzel a trapéz belsejét. A szivacs alján a csepegés üteme egyre inkább a szivacsot felűlről érő víz üteméhez fog igazodni. Néha túl is csordul, majd utánpótlás hiányában gyorsan leesik a szint. Ha ebben a helyzetben még a trapéz alsó csúcsain is megnöveljük a kifolyni képes mennyiséget nem kell nagyon meglepődnünk, ha azt tapasztaljuk, hogy a trapézunk felső élétől egyre lejjebb kerül a trapézban a víz szintje.

Vegyük észre, hogy a vízszint anélkül szállt alá, hogy lecsökkent volna a felülről érkező víz mennyisége.  

Na de miről beszélünk?

A Homokhátságról.

Ahol a vízelvezető árkok hálózatának kialakításával elvezetjük azt a vízmennyiséget, aminek a talajon keresztül késleltetve kellene a beszivárgást táplálni. A talajt védő folyamatos növényborítás felszámolásával beindult az erózió, ami csökkenti - a szivacs - a kiegyenlítő rendszer kapacitását. Mivel ráadásul a trapézunk alsó lapját pedig a Hátságot határoló két folyó a Duna és a Tisza határozza meg, ahol a gondos folyamszabályozási munkák révén jelentősen lesüllyedt a meder, nem kell meglepődnünk, hogy a szivacs-talajból, egyre mélyebbre kell csöppenni a víznek, hiszen a trapéz belsejében egyre mélyebbre süllyed a vízszint, mert a homok e tekintetben kb olyan, mintha ott sem lenne. .

Éghajlat változás van, kis mértékben a csapadék is csökkent, de ezt a katyvaszt fele részben mi hoztuk össze magunknak. Ne kenjük csak az éghajlatra. Nem beszélve arról, hogy a probléma akuttá válásában már döntő szerepe volt annak, hogy a vízhasználatok nem alkalmazkodtak a szűkülő lehetőségekhez. Ez olyannyira rontotta a helyzetet, hogy már az időközben kedvezőbbé vált csapadék mennyiség sem nem tudta visszaállítani a korábbi kényes egyensúlyt. Itt tartunk ma. És amíg ezt nem így látjuk, nem leszünk képesek meggyógyítani a tájat.

Addig lehet nyomulni az időről időre újra felbukkanó, most éppen 46 méter széles hajózó csatorna ötletével. A hajózás és a vízpótlás összekapcsolása azonban félreértés. Miért? Vizet csak akkor lehetne hozni (a terület megcsapolása nélkül), ha a csatorna feljönne a Hátságra és pont a kényes vízháztartási helyzet miatt, jól közelítő lépésekben kellene követnie a domborzatot. Ez azt jelentené, hogy kb 20 zsilipelésre lenne szükség az átjutáshoz, ami már nagyjából vetekszik a körbehajózás időtartamával. Ha viszont az átvágás mélyen megy, ugyan gyorsabb a hajók keresztüljutása, de ez a megoldás egyenértékű a Hátság maradék vizének a leszívásával a csatorna felett lévő térszintekről. A két ügy összekötése tehát maximum EU-s projektek indoklására jó, a helyzet javítására nem.

Pedig lenne épeszű megoldás is a táj számára. A koncentráltan jelentkező települési és ipari ivóvíz igényeket a Duna és a Tisza parti szűrésű vízbázisaira kell áttelepíteni. A fennmaradó szétszórt, főleg  mezőgazdasági tevékenységek vízigényét kemény felügyelet és jogosultság elosztási rend alá kell venni. Nem az illegális kutak után kell futkározni, hanem műholdról nyomonkövetni a vegetációs tevékenységet, ami a vízfelhasználás révén létrejön és ez alapján számonkérni. Eltömni a vízelvezető árkokat és a talajképződést újra lehetővé tevő művelési módokra kell áttérni. A differenciált tájhasználatban vissza kell állítani a természetes vízmegőrző és beszivárogtató helyeket.

Egy ilyen katasztrófális vízvesztés után, amit a terület elszenvedett jogosan merül fel a gondolat, hogy a táj vízkészletét és ökológiai rendszerét ne csak a változékony csapadékkal való jobb gazdálkodással, hanem felszíni vízpótlással is biztosítsuk. Azért azt látni kell, hogy pont a homok miatt csak egy-egy csatorna közvetlen közelében lehetne ezzel a helyzetet javítani, mert a víz azonnal beszivárog a homokba. Tehát jó sok vízpótló csatorna kellene. A hálózatsűrűség növelésével azonban nőnének a költségek is. Az azért némi megfontolásra adhat okot, hogy már az itteninél jobb adottságú területeken sem lehet a jelenlegi mezőgazdasági gyakorlattal kigazdálkodni a belvíz elvezetés költségét. Viszont a területet függővé tennénk a vízrendszer központi támogatásától. És még így sem tudnánk elegendően kiterjedt vízpótló rendszert csinálni. Tehát a nagyon sok pénzzel nagyon kevesek problémáját oldanánk meg, míg a nagy többségnek nem javulna a jelenlegi nagyon rossz helyzete. 

Akkor már értelmesebb ezt a pénzt a csapadékkal való jobb gazdálkodás való regionális alkalmazkodásra költeni. Igaz, hogy ez lassabb, kevésbé látványos, mert nincs nagy mű, amit át lehetne átadni. Pedig ez is jórészt víz-, táj-, agrármérnöki feladat. Sokkal nagyobb kihívás, mint a Hátság átvágása. Miért nem ezen pörög, aki az országot akarja építeni?

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: víz homokhátság duna tisza csatorna

Erdőt Münchausen módszerével - a ZAI

2010.09.04. 09:17 unggor

 

Az erdőről még nem írtam, de ezt is el kell kezdeni, pl ott, ahol nem volt, de lett - a sivatag szélén.. 
Az erdő-víz-klíma témahármas visszatérő alapproblémája a tudományos megközelítésben, hogy vízhiányos helyeken ugyan üdvösek lennének a fák, de a telepítésük, mivel vízfogyasztók, csak tovább rontaná a helyzetet. Így aztán inkább nem telepítünk, hanem aszalódunk.

De jogos-e a vélekedés, hogy egy tőkeszegény szervezet meg se próbáljon felhalmozni, hiszen az rögtön rontaná a rövidtávú helyzetét? Ha a gazdaságról van szó, se szeri se száma az érveknek, hogy a legszegényebbek egyetlen lehetősége, ha ésszel, de elkezdik forgatni a pénzüket - félretesznek, befektetnek... És idővel, ha a folyamatot nem zavarja meg semmi rendkívüli, az egyén képes lesz egyre nagyobb mértékben a gazdálkodásában tartani az addig tőle rövid úton távozó kicsinyke bevételeit. Végül a kiindulásnál stabilabb, összetettebb megélhetést tud biztosítani magának, ami a külső környezet változásait is egyre jobb hatékonysággal képes kiegyenlíteni. 
Nincs ez másképp a természetes rendszerekben sem, ha hagyják, ezek a rendszerek is felépítik magukat, egyre összetettebbekké válnak, egyre jobb hatásfokkal képesek felhasználni (körforgásban tartani) a környezetükből nyert anyag és energia áramlásokat, így a vizet is. A probléma az, hogy általában, pont az ellenkező logika szerint gazdálkodunk. A növekvő természeti tőkéből származó növekvő jövedelmek helyett, a természeti tőke felélése árán gazdálkodunk, amíg az tart. 

De a jó hír, hogy a legszarabb helyzetben is lehet fordítani ezen a folyamaton. Ez az amiről az alábbi linken található cikk (Kizöldül-e újra a sivatag? vagy az angol eredetije) szól.

A Szahel övezet írástudatlan földművesei erdős területeket és ezzel megélhetést tudtak teremteni maguknak: nem mással, mint a rendelkezésre álló kevés csapadék helyben tartásával, gondos felhasználásával, - őseik gazdálkodási módszerének a “ZAI”-nak a továbbfejlesztésével. Néhány egyszerű megoldással (részletek a cikkben) zártabbá tudták tenni a területük víz és tápanyag körforgását, azaz újraindították a természeti tőke felhalmozódását. 

Vajon ha a Szahara szélén néhány földműves meg tudta csinálni EU-s támogatások nélkül is, képesek lennénk-e mi is rá? A lepusztított helyszíneink már megvannak.  


 

Szólj hozzá! · 1 trackback

Címkék: afrika erdő víz

Sok-e a víz vagy kevés? 2

2010.06.30. 17:42 unggor

Vízben gazdag ország vagyunk, az ívóvíz használatunk bő negyedének mégis korlátozásokkal kellene szembenéznie és 10%-kal csökkentenünk kellene az éves felhasználásunkat, ha nem akarnánk utódainkat magunkénál rosszabb helyzetbe hozni.

A vízfelhasználásról sok fajta szám kering. A kimutatásokban általában összeadva szerepelnek a felszíni vizekből és felszín alatti készletekből rendelkezésre álló mennyiségek, amihez képest a használatok elenyészőnek tűnnek. Hagyjuk ki ebből a felszíni vizeket: az energiatermeléshez használt (a turbinákon áthaladó és az erőművek hűtő rendszerén keresztül folyó) mennyiségeket, meg az öntözést (majd ők is sorra kerülnek). Ez egy indokolt lépés az átekintéshez, hiszen ivóvízként ma már szinte kizárólag felszín alatti forrásokat használunk (nem csak az ásványvíz érkezik a felszín alól, hanem minden partiszűrésű, karszt és rétegvíz is a csapjainkba). A lakossági és ipari fogyasztás lényegében ezekre épül.

Az Víz Keretirányelvben foglaltak végrehajtásának egy nagy erénye, hogy korábban nem létező áttekintések elkészítését tette kötelezővé. Így elkészült a felszín alatti vízkészleteink állapot értékelése is. A szöveges értékelés itt található. A száraz tudományos szöveg sok elgondolkodtató dolgot tartalmaz arról, hogy hol mi mennyi. Az igazán fontos fejlemény azonban az a táblázat (letölthető innen), amelyik, minden egyes felszín alatti készlet elemünkre, mint egy mérleg, becslést tartalmaz az utánpótlódásra, a felhasználható éves mennyiségre és a kiemelt víz mennyiségére.

Az alábbi táblázat a hivatkozott táblázat egy áttekintő összegzése. Mi olvasható le róla?

 

Mit látunk? Az éves közvetlen felhasználásunk 27%-a származik olyan forrásból, amelyből többet veszünk ki, mint amennyi utánpótlódik, tehát lassan de biztosan feléljük. Ezekből a készletekből majd 40%-kal kell csökkenteni a fogyasztást, az az jelenlegi teljes éves felhasználás 10%-ával, ahhoz, hogy ne fogyasszunk többet az utánpótlódó mennyiségnél..

A felhasználás további 17%-a származik olyan készletből, ahol ezt a határt még nem értük el, de már túl vagyunk a kiemelhető mennyiség 90%-án. Ez a kettő együtt a felhasználás 44%-át teszi ki!

Az említett kategóriákban az is látszik, hogy az országos számokhoz viszonyítva itt a legmagasabb az azonosított természeti vízigény is. Rögtönzött korszerű megoldásként le is lehetne betonozni e gaz vízhasználó növényeket, fákat, de talán érezzük, hogy nem ez az igazi megoldás. 

A teljes összesítés szerencsére jelentősen kedvezőbb egyenleget mutat, azonban látszik, hogy a készletek nem ott vannak, ahol az igények felmerülnek. És lehet nekünk általában sok vizünk, ha éppen ott nincs, ahol arra szükség van.

El kell kezdeni gazdálkodni a készletekkel, ahol kevés van azért, ahol meg sok ott azért.

Mindebből sok-sok közgazdasági kérdés bontható ki. Népszerűtlenebbnél népszerűtlenebb válaszokkal. Folyt köv.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: víz vízkészlet vki

Sok-e a víz vagy kevés? 1

2010.06.23. 11:33 unggor

Túl sok! mondaná bárki, ha kinéz az ablakon, rápillant a hírekre a képernyőn Mégis, ha a használat oldaláról nézzük egyre több korlátba ütköznénk, ha a megfelelő helyekre figyelnénk, de mivel nem ez tesszük e korlátok száma nőni fog az ütközések meg egyre nagyobbat fognak csattanni. Pedig állítólag vízben gazdag ország vagyunk. Akkor, hogy is van ez?

A víz és a pénz sok közös vonással rendelkezik. Legfőképp mindkettő hajlamos elfolyni. Éppen ezért csalóka a megítélhetősége: sok-e vagy kevés. Gazdagok vagyunk-e, ha a zsebünkben 5 millió forint lapul? Az attól függ. Ha ez a felhalmozott tőkénk idei hozama akkor tlán már igen. Ez a családi örökség? Hát. És ha most jövünk a bankból, ahol hitelt vettünk fel? Akkor meg a legkevésbé sem. És a két véglet között is ott van még számos finom különbség. Egyszeri jövedelem? És vajon mennyi ideig kell belőle megélnünk? Netán a havi jövedelmünk? Nem rossz, de vajon hány hónapig fog még ez a bonanza tartani?  És akkor még ott áll az a nem elhanyagolható kérdés, hogy vajon mekkora kötelezettségek állnak ezzel az összeggel szemben? A pénz tehát áramlik, dől vagy csordogál körülöttünk, de gazdagnak akkor érezhetjük magunkat, ha is felhalmozódik, és biztosak lehetünk benne, hogy nem csak a jelenben, hanem a jövőben is rendelkezésünkre áll.

Hasonlóképpen állunk a vízkészleteinkkel is. A természetben áramló víz különböző, hosszabb vagy rövidebb idejű készletek formájában áll rendelkezésünkre. Tartózkodási ideje a néhány naptól, a néhány millió évig terjedhet itt a Kárpát-medencében, mivel készlet típusokban gazdag hely vagyunk. Az alábbi ábra ezt mutatja be:

 

 

 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: víz vízkészlet vki

Társadami együttműködés félkatonákkal?

2010.06.17. 09:32 unggor

Rossz előérzettel írok az árvízről, amikor egyes helyeken még folyik a védekezés, emberek állják körül az összedőlt házaikat. Könnyű városi okoskodásnak érteni a jó szándékú gondolatokat, de a mi felelősségünk is, hogy ne csak a segélyek küldésével adjunk, ha van mit. Eközben azonban, szintén az árvíz miatt erős kijelentések hangzanak el a vízügy jövőjéről (pl lásd a greenfo.hu-n) pedig most az elemzésnek lenne itt az ideje. Mi történt, de főleg miért így történt?

Okoljuk a vizet, a rendkívüli csapadékot, pedig a kialakult helyzetért felerészben az elmúlt évtizedek egyéni és közösségi döntései felelősek. Mit építettünk és hová? Figyelembe akartunk-e venni mást is a táj használatában, mint a társadalom rövid távú igényeit? Nem, sajnos nem akartunk.

Nem népszerű ma ilyet mondani, de az áhított biztonságot nem azáltal lehet és nem azáltal érdemes megteremteni, hogy a nagy folyóinkhoz hasonlóan végig gátak közé szorítjuk a patakjainkat is. Pedig ez az, amit hallani lehet. Erre pont az egyik érintett terület: Szikszó és a Vadász patak az ellenpélda. A patakról 2007-ben a Víz Keretirányelv (VKI) előkészítése során készült átfogó, sok szempontú elemzés. Amit fontossága miatt (Simonffy Celement, Vasas 2007) a szelídvízország.hu-n mi is elhelyeztünk.

 

Miért ellenpélda?

A válasz előtt egy gondolati kitérő a táj használatáról: A természet állandónak tűnik, pedig állandóan változik. Apró változásai által szép lassan új formát ölt, azonban a változás lassúsága miatt az emberi szemlélő számára a folyamat igazi arca láthatatlan marad. Csak a hirtelen fordulópontok esetén szembesül az addigi állandóság fals vélelmével. Ilyenkor sok mindenre fény vetül, amit addig elhanyagolhatónak kezeltünk. Így állunk a területhasználat és a vízgazdálkodás kapcsolatával. A védekezési stratégiánk lényegében nem változott, miközben a területhasználat jelentéktelennek tűnő változásaival megváltoztattuk a természeti folyamatokkal szembeni kitettségünket. Ekkora vízre senki nem számított, de látható, hogy a víz mennyisége, csak egyik fele a problémának.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Vadász patak vízgyűjtőjén két meghatározó folyamat zajlott le az elmúlt évtizedekben (durván 100 évben, részletekért lásd az elemzést):

1.      A vízgyűjtő területhasználati arányaiban (elsősorban) az erdők rovására túlnyomóvá vált a szántó művelési ág. Emellett a szántóterületeken belüli változatosság is lassan megszűnt az egyre nagyobb táblák kialakítása miatt. Mindez lecsökkentette a vízgyűjtő dombvidéki részének vízmegőrző képességét, egyre gyorsabb lefolyást és egyre magasabb összegyülekezési vízszintet eredményezve, ami nem mellékesen egyre nagyobb erózióval (talajvesztéssel) is járt, jár.

2.      A patak mentén a (szántóföldi) területnyerés érdekében fokozatosan kiépültek a gátak. A külterület árvízi elöntésének valószínűsége minimálisra csökkent, de az időszakosan víz levezetéshez szükséges mederkeresztmetszet érdekében a patak medrét egyenessé és növényzettől mentessé kellett alakítani és így fenntartani

Mindez összességében ahhoz vezet(ett), hogy a patak völgyének kijáratában elhelyezkedő városban (Szikszón) korábban kialakított meder-keresztmetszet egyre alkalmatlanabbá válik az egy időpillanatban e szűk keresztmetszeten átjutni akaró víz elvezetésére. A védekezési rendszer kiépítésénél minden szélsőséges eshetőségre természetesen nem lehet felkészülni (pl arra, ami az idén történik), de a táj és területhasználati folyamatok összességében abba az irányba mennek, hogy apró lépésekben csökken az a csapadékmennyiség, amit a kialakított megoldások által még baj nélkül le lehet vezetni.

Miért nem megoldás a patakkal párhuzamos gátak (meg)emelése? Mert szerkezetében nem kezeli a problémát: nem csökkenti a probléma kiváltó-okait és lényegében a nyúlgátak építésén túl nem ad semmilyen eszközt a patak mentén élők kezébe a helyzethez való alkalmazkodáshoz.

Emellett a patak lefolyó funkciójának erősítése tovább csökkenti, megszünteti a patak természeti értékeit, amelyekből már mostanra sem maradt sok az ott élők számára (lásd a hivatkozott VKI értékelést).

Mi lehet a megoldás? (A 2007-es VKI elemzés alapján) 

Összehangolt vízgyűjtő tervezés: Az erdők arányának drasztikus növelése, mozaikosabb tájhasználat – az EU e-célú kifizetési rendszerének igénybevételével, a VKI-ban megfogalmazott intézkedések keretében. A három felső ág összefolyása környékén zápor tározó kialakítása, ami csillapítani tudja a kimagaslóan nagy vízszintek kialakulását a középső szakaszon. A patak középső szakasza mentén a kiöntési elvárások újragondolása – teret a pataknak – újfent csak a mezőgazdásági művelési ágak újra szabása az EU vidékfejlesztési kifizetéseire alapozva. Erre azért van szükség, hogy lassítani lehessen és időben szét lehessen húzni a Szikszón átfolyó víz levonulását (hozzá igazítva az ott még biztosítható meder keresztmetszetekhez). Esetleg meg kell teremteni egy, a várost elkerülő széles árvízi meder helyét. Ez a megoldás lehetőséget biztosít arra is, hogy a jövőben leeső csapadékvíz mennyiség függvényében, a terepviszonyokhoz alkalmazkodva lehessen tudni, hogy hol milyen vízjárásra kell felkészülni szemben a mostani helyzettel, amikor véletlenszerűen szakad rá a egy-egy terültre a víz.

Mindez nem egyszerű, rengeteg egymással ellentétes érdek számára kell megoldást találnunk, ami nagyon nehéz, de sajnos a természet megmutatta, hogy miden nem lehet csak úgy, ahogy mi elképzeltük. Elsősorban is a helyi érdekeket képviselők és a számukra szolgáltatás nyújtó vízgazdálkodási, vízkárelhárítási, mezőgazdasági, természetvédelmi és területfejlesztési ágazatok megegyezésre épülő, közös döntés-előkészítő folyamatára van szükség. Ez az ami, ma teljes mértékben hiányzik az állam működésből. És nagy kérdés, hogy egy félkatonai szervezet, hogy fog résztvenni ebben a közös munkában.

A gátak további magasítása, építése időlegesen persze megoldást adhat, sokkal kevesebb előkészítést, egyeztetést igényel, de ennek az ára az lesz, hogy a tájat a jelenlegi mértéknél is jobban elvágjuk éltető elemétől: a víztől. És a néha bekövetkezőtől való félelmünkben kialakított védelmi rendszer mögül nézhetjük, amint évről-évre eltávozik az a víz is, aminek a mi életünk minőségét kellene évről-évre javítania.

 

Elgondolkodtató mementóként Szikszó alatt, keletre, a kiegyenesített meder mentén a fák még kirajzolják az egykori meder nyomvonalát. Kicsit jobbra a Hernád egykori kanyarulatai ütnek még mindig át a szántókon.

 

Szólj hozzá!

Címkék: víz árvíz vki vadász patak

A vízkészlet járulék eltörlése – vízgazdálkodás jön, vagy vízkommunizmus?

2010.06.10. 22:41 unggor

Matolcsy György bejelentette a kis adók eltörlését, köztük a vízkészlet járulékét is. Azt gondolom, hogy ez egy felesleges lépés. Akár meg is lehet szüntetni, de akkor is szükség van a vízkészletekkel való gazdálkodás állami szabályrendszerére, amit ma a vízkészlet járulék rendszere tölt be. Inkább rosszul, mint jól.

Először is, mi ez a járulék? Elvben a vízkészletekkel kapcsolatos állami érdekeket jeleníti meg a víz felhasználói felé, egy sokféle szempont alapján differenciált díj formájában. Gyakorlatban nem tölti be a készletgazdálkodás információ jelző funkcióját, mert a legtöbb felhasználó számára elenyésző a költséget jelent a víz fizikai biztosításához képest (csövek, csatornák, pumpálás, tisztítás). Ráadásul a járulék több, mint felét az energiatermelők fizetik be, kvázi egy ki nem mondott plusz energia adóként).

Ebből a szempontból, akár meg is lehetne szüntetni.  Ugyanakkor a járulékbevalláshoz kapcsolódódik a vízhasználat nyomon követése, ezt nem csak fent kell tartani, hanem jelentősen meg kellene erősíteni. Ma ugyanis nem csak a felhasználás bevallásának morálja csapnivaló, de jelentős illegális használatok is vannak. Közös vízkincsünk hordója sok ezernyi kisebb nagyobb lyukon keresztül ereszt, folyik el, ezen egyéni haszonszerzéseknek komoly közösségi kárai vannak és lesznek.

A vízkészlet járulék  jelenlegi rendszere az elsődleges felhasználókra hárítja a vízhasználat ellenőrzésének költségét. Dönthetünk úgy, hogy ezt ne ők, hanem mindnyájan álljuk. Ez egy politikai döntés, tiszta sor. (Igaz, hogy az EU épp az ellenkezőjére akarja a tagállamokat rávenni, de nem ez a lényeg.) A legnagyobb probléma az, hogy ezzel az állam azt kommunikálja a vízhasználók felé, hogy engem nem érdekel, hogy ti mennyit fogyasztotok. Nekem (nekünk) nem kell érte fizetnetek.

És ez itt a legnagyobb baj, mert ha mindenki vélt igényei szerint akar vizet magának akkor nincs az a mennyiség, ami elég lenne, pedig már nincs elég (de erről, majd máskor).

A víz érték és gazdasági érték termelődik általa. Miért nem akar az állam részesedni ebből az értékből, ahogy minden más természeti kincs kiaknázása esetén tartja a markát (pl a bányajáradék formájában)?

A víz értékét meg kell fizettetni, az általa értéket teremtőkkel, ha azt akarjuk, hogy megőrizzük a használat lehetőségét utódaink számára. Erre a feladatra a vízkészlet járulék jelenleg alkalmatlan. Meg lehet szüntetni, de a vízkészlet gazdálkodás közgazdasági szempontjait érvényesíteni kell.

 

A Víz Keretirányelv tartalmazza az erre vonatkozó javaslatokat (a megőrizve meghaladás szellemében, a vízkészlet járulékba csomagolva): vizeink.hu/files2/7_9_hatteranyag_vkj.pdf

 

Szólj hozzá!

Címkék: víz közgazdaság vízkészlet vki