Vízben gazdag ország vagyunk, az ívóvíz használatunk bő negyedének mégis korlátozásokkal kellene szembenéznie és 10%-kal csökkentenünk kellene az éves felhasználásunkat, ha nem akarnánk utódainkat magunkénál rosszabb helyzetbe hozni.

A vízfelhasználásról sok fajta szám kering. A kimutatásokban általában összeadva szerepelnek a felszíni vizekből és felszín alatti készletekből rendelkezésre álló mennyiségek, amihez képest a használatok elenyészőnek tűnnek. Hagyjuk ki ebből a felszíni vizeket: az energiatermeléshez használt (a turbinákon áthaladó és az erőművek hűtő rendszerén keresztül folyó) mennyiségeket, meg az öntözést (majd ők is sorra kerülnek). Ez egy indokolt lépés az átekintéshez, hiszen ivóvízként ma már szinte kizárólag felszín alatti forrásokat használunk (nem csak az ásványvíz érkezik a felszín alól, hanem minden partiszűrésű, karszt és rétegvíz is a csapjainkba). A lakossági és ipari fogyasztás lényegében ezekre épül.

Az Víz Keretirányelvben foglaltak végrehajtásának egy nagy erénye, hogy korábban nem létező áttekintések elkészítését tette kötelezővé. Így elkészült a felszín alatti vízkészleteink állapot értékelése is. A szöveges értékelés itt található. A száraz tudományos szöveg sok elgondolkodtató dolgot tartalmaz arról, hogy hol mi mennyi. Az igazán fontos fejlemény azonban az a táblázat (letölthető innen), amelyik, minden egyes felszín alatti készlet elemünkre, mint egy mérleg, becslést tartalmaz az utánpótlódásra, a felhasználható éves mennyiségre és a kiemelt víz mennyiségére.

Az alábbi táblázat a hivatkozott táblázat egy áttekintő összegzése. Mi olvasható le róla?

Mit látunk? Az éves közvetlen felhasználásunk 27%-a származik olyan forrásból, amelyből többet veszünk ki, mint amennyi utánpótlódik, tehát lassan de biztosan feléljük. Ezekből a készletekből majd 40%-kal kell csökkenteni a fogyasztást, az az jelenlegi teljes éves felhasználás 10%-ával, ahhoz, hogy ne fogyasszunk többet az utánpótlódó mennyiségnél..

A felhasználás további 17%-a származik olyan készletből, ahol ezt a határt még nem értük el, de már túl vagyunk a kiemelhető mennyiség 90%-án. Ez a kettő együtt a felhasználás 44%-át teszi ki!

Az említett kategóriákban az is látszik, hogy az országos számokhoz viszonyítva itt a legmagasabb az azonosított természeti vízigény is. Rögtönzött korszerű megoldásként le is lehetne betonozni e gaz vízhasználó növényeket, fákat, de talán érezzük, hogy nem ez az igazi megoldás. 

A teljes összesítés szerencsére jelentősen kedvezőbb egyenleget mutat, azonban látszik, hogy a készletek nem ott vannak, ahol az igények felmerülnek. És lehet nekünk általában sok vizünk, ha éppen ott nincs, ahol arra szükség van.

El kell kezdeni gazdálkodni a készletekkel, ahol kevés van azért, ahol meg sok ott azért.

Mindebből sok-sok közgazdasági kérdés bontható ki. Népszerűtlenebbnél népszerűtlenebb válaszokkal. Folyt köv.